>>>>>>>Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
>>>>>>>>emlékeimből lassan, elfakult
>>>>>>>>arcképed a szívemben, elmosódott
>>>>>>>>a vállaidnak íve, elsuhant
>>>>>>>>a hangod és én nem mentem utánad
>>>>>>>>az élet egyre mélyebb erdejében.
>>>>>>>>Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
>>>>>>>>ma már nem reszketek tekintetedre,
>>>>>>>>ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
>>>>>>>>hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
>>>>>>>>ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
>>>>>>>>és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
>>>>>>>>Mert benne élsz te minden félrecsúszott
>>>>>>>>nyakkendőmben és elvétett szavamban
>>>>>>>>és minden eltévesztett köszönésben
>>>>>>>>és minden összetépett levelemben
>>>>>>>>és egész elhibázott életemben
>>>>>>>>élsz és uralkodol örökkön. Amen.
Hallom még, amit suttogtál nekem,
>>>>Olyan jó volt még, mikor itt voltál velem,
>>>>Tudom, hogy nélküled már, semmit nem érek,
>>>>Szemedben könnyek égnek, nem jó így nélküled.
Légy enyém, hisz érted remeg a szívem,
>>>>Karodba bújhatnék, az lenne minden nekem,
>>>>Én mindig várok rád, hogy utad egyszer hozzám vezet,
>>>>Szemedben látom már, még mindig engem szeret.
>>>>
>>>>
>>>>Amikor hozzám bújsz, akkor én úgy érzem,
>>>>Olyankor oly csodás, mikor itt vagy mellettem,
>>>>Szívem csak téged szeret, ez így lesz örökre,
>>>>Kérlek, hogy hidd el nekem, még mindig azt érzem.
háát ezt ne is kérdezd h miért kaptad mert még magam se tom .............!! nem bírok a szívemel !!:(:((: